- Szeretnek a törökök tévézni. A beülős helyeken mindig lóg lapos
nagyképernyős tévé, mindig be van kapcsolva, mindig zenetévé megy rajta, és
ezeken a csatornákon mindig a török popzene aktuális műveit hallgathatjuk.
- Indokolatlanul sok a mobilbolt, a belvárosban utcánként 10-15, akár 3 db. egymás mellett, ugyanez jellemző a szemüvegboltokra. Tudományos következtetésem tehát: a törökök szemüvegben szeretnek telefonálni.
- A sör kifejezetten drága, 5 líra alatt nem kapni a
kocsmákban (~620 HUF), de nem ritka a 7 lírás termék sem (~865 HUF). Boltban 4
líra körül van. Egy adag (űrtartalomra nem emlékszem) bor 10 líra körül van (~1235
HUF), a röviditalokról pedig inkább ne is beszéljünk. Nem csoda tehát, hogy a
pálinka szóra a törökök varázsütésre kapták fel a fejüket egy nemrég rendezett
házibulin, fogyasztás után pedig vad grimaszokkal jutalmaztak minket a csodás
nedűért. (Nem igazán vannak hozzászokvaJ)
- Corba (csorba)= leves! (A románok birtokolnak egy hasonló
fantázianevű étket, de ez csak egyféle, a törökök pedig gyűjtőnévként
használják ezt a kifejezést. Hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás, nem tudjuk,
habár gyanús, hogy török jövevényszó, mint oly sok egyéb a mi nyelvünkben is).
- Egy hamburger 300 forintnak megfelelő líra a belváros
közepén, egyes helyeken még olcsóbb, ugyanez vonatkozik a dürümre (vékony
tésztába csomagolt vegyesvágott, ami zöldségeket, plusz döglött csirkét vagy
döglött bárányt jelent, gyakorlatilag mint a tortilla-tekercs ) is. A döner
kebapot pitába töltik, vagy nyársra tűzik (sis kebap), szintén csirke/bárány felhasználásával.
Egy Iskembe (pacalleves) attól függően,
hogy darabokban helyezkedik-e el az állat gyomra a levesben, vagy egészben, 5
illetve 9 líra. Csirkéből készült leves 5 líra egy kifejezetten levesezőben,
más helyen 3 líra.
- Az épületek 4-5-6 emeletesek, Mónika szerint, hogy a dzsámik
minaretjei mindig magasabbra nyújtózkodjanak az égen. Számomra teljesen logikus okfejtés:)
- Mustafa Kemal Atatürk, a Török Köztársaság Atyja képe
családtagként díszeleg az iskolateremben, irodákban, éttermekben, mindenhol.
- Az urak, rendkívül szimpatikus módon, a hölgyekkel is kezet
ráznak. Egymást kézrázással köszöntik, ha formális a találka, ha kicsit is
örülnek, jön a két oldalról ölelés, vagy sokszor látni ritualizált puszit,
amely a buksik kétoldali összekoccintását jelenti, cuppantás és arcérintés
nélkül.
- A városban rekreációs céllal sok létesítmény épült a
közelmúltban, a környezet viszont közép-európai szemmértékkel nézve szemetes,
kóbor kutyás-macskás. A mindenféle létesített esztétikumok el vannak hanyagolva:
a színes térkövek porrá törve, az új építésű játszótér teledobálva flakonokkal,
a lámpaburák lógnak a lámpákról, a vizesebb foltokon úszó szemétszigetek,
ugyanígy a betonba foglalt folyó nádasaiban, építési törmelék otthagyva a város
közepén, váratlan helyeken változatos fémhulladékok, rohadó növényi massza,
stb. A levegőben még terjeng a beruházások szaga, de a következő pályázatokat
az említett problémák körül szorgalmasan sürgő-forgó, megkülönböztető mellényes,
célszerszámmal felfegyverzett urak alkalmazására kellene írni. A belvárosra ez
természetesen nem érvényes.
- Az utcákon közlekedve néha, ha a kerítés mögé pillant az
ember, láthat szép nagy puskákkal flangáló katonákat. Kérdésünkre a törökök
elmondták, ők védik a kormány embereit.
- Egy szorgalmas ifjú török elolvasta a blog eddigi
bejegyzéseit, google fordító segítségével. Erre nem is számítottunk. Szia
Ismet! (Ismét :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése