Bursa

Viktorral együtt én is inkább egy hely természeti értékeit ismerem meg szívesebben, de Törökország esetében muszáj figyelmet szentelni a kulturális értékeknek is. Ezért amellett, hogy sokat voltunk terepen ittlétünk során, néhány városban is szétnéztünk pár napra. Először is, még Canakkaléban április 20-án elmentünk az Arkeoloji Müzesi-be. Többszöri nekifutással tudtunk bejutni, mivel többször már bezártak, mire odaértünk, (Canakkaléban van egy másik múzeum (háborús) is, a híres március 18-i eseményeket eleveníti fel.) de ez számunkra érdekesebb gyűjteménynek ígérkezett. Nem kell nagy, komoly múzeumra gondolni, de a kiállított értéktárgyak nagy eszmei értékkel bírnak. Főleg az ókori Trójából előkerült szobrokat, edényeket, ékszereket, egyéb használati tárgyakat lehet itt látni. Sajnos alig volt angol ismertető, így leginkább csak vizuális élvezetet kaptunk a múzeumlátogatáskor.

Másnap már indultunk is egy általam régóta meglátogatni tervezett híres városba, Bursába. Bursa az oszmán birodalom fővárosa volt Isztambul 1453-as elfoglalásáig. Az Uludag-hegy lábánál épült. Sajnos csak egy hétvégét tudtunk rászánni az útra, az éjszakát couchsurfinggel töltöttük egy török állatorvos hallgatónál. Ő sajnos a vizsgái miatt nem tudott körbevezetni a városban, ami végül nem is volt nagy baj, hiszen utazás előtt utánanéztem a neten a főbb nevezetességeknek, és a helyszínen már célirányosan tudtunk közlekedni. Vasárnap és hétfőn voltunk Bursában, és már nem tudom miért, de hétfőre terveztük a múzeumok látogatását. Igen ám, de nem tudtuk, hogy Törökországban hétfőnként a múzeumok zárva vannak. Ezért több tervezett műzeumba se tudtunk bemenni, így a Karagöz Múzeumba sem. 

Karagöz bábuk az Iszlám Művészetek Múzeumában

Karagöz Múzeum, kívülről

Buszmegálló a múzeumnál :)

Bursa híres a sok mecsetéről, közülük az egyik leghíresebb (és legnagyobb) a Nagy-Mecset (Ulu Camii)

és a Zöld-Mecset (Yezil Camii, ami valójában kék:)). 

Egy harmadik dzsámiba is benéztünk, épp útba esett, egy nagyon kis barátságos dzsámi volt, épp takarították az előudvarát a reggeli napfényben. :)

Nem hagyhattuk ki az egyik híres bazárt (Yildirim bazár) sem, néhány szultán mauzóleumát (többek között Oszmánnak, az oszmán birodalom megalapítójának síremlékét sem), a legősibb városrész (Tophane) utcáit, a városfalat.

 

A város híres ezen kívül a gesztenyés süteményeiről, az Iskender-kebapról, mely Bursa kebapként van itt emlegetve, illetve találtunk egy igazán jó ötletnek még nagyszerűbb megvalósítását. (Viktor intermezzoja): 

Recept:

-végy egy a globalizáció, illetve a nagyvárosok létrejötte utáni büdös, zajos, forgalmas helyszínt az említett folyamat(ok) egyik epicentrumában (Bursa, 1,5 millió fő)

-végy beteg és megfáradt embereket eme nagyszerű konstrukciók közepén, akik már elég időt töltöttek el ebben a jóléti, ám szeretetmentes közegben, és ezért kellő idő eltelte után ösztönösen elég érzékenyek teljes értékű dolgokra

-hallgasd meg az említett emberek „bezzeg a régi időkben” és „ez a mai világ” siralmait, és kezdj el gondolkodni, hogyan segíthetnél rajtuk

-végy 6-7-8 „kedves öreg falusi néni” ökotípusba és életkorba tartozó, XX nemi kromoszómákkal rendelkező, „jajjaranyoskám” és „sütök már egy kis krémes-csokis-piskótás puffasztott omlós pitét gazdagon” génekkel rendelkező embert

-bérelj nekik egy helyszínt a civilizáció sújtotta terület közepén, biztosítsd számukra a szükséges eszközöket, és hagyd, hogy öröklött genetikai programjukat kiteljesítsék

Végeredmény: isteni házi ételek, sütik természetes módon elkészítve, mosolygó-csacsogó nénikkel, akik profitorientáltság és környező reklámfelületek nélkül, tyúkanyó módjára adagolják kedvező áron számodra az étket. Zseniális!

A második nap reggelén tipikus török reggelit fogyasztottunk mindketten: Viktor menemen-t (lecsót), én meg cigara-böreket (cigi formára sodort tészta, benne túró meg petrezselyem), és persze a kihagyhatatlan saláta! Még februárban próbáltunk a fogadónknak tipikus magyar reggelit az asztal elé rakni; bundás kenyeret, rántottát, lecsót, de Sibel mindig leintett minket: ó, ilyen nekik, törököknek is van. :)

Mégsem hagyom ki a természetet ebből a posztból sem, márcsak azért sem, mert Bursa városának kellős közepén (illetve "alatta") ott ékeskedett a buja vegetáció, folyócska zubogott, madarak csicseregtek, denevérek röpködtek. 

Illetve pálmagerlék:

Hazafelé tartva a bursai szállásadónkkal, erre az articsóka-rengetegre lettünk figyelmesek. Nagyon érdekes a városban a házak között ilyen nagy tömegben látni.

 Végül ismét egy hangulatképpel búcsúzom. A képet Viktor követte el a buszállomáson:

               

Hiánypótlás

Még szűk 3 hétig tartózkodunk Törökföldön, és májusban sem vittük eddig túlzásba a blogolást, szóval most hiánypótlok. Rögtön kezdeném is a törökföldi legnagyobb rejtéllyel, egy igazi fiziológiai misztériummal:

Azt ugyan nem gondoltam, hogy a kabátos-kendős/csadoros hölgyek nyáron ledobnak magukról mindent, de valamivel vékonyabb ruhaneműket el tudnék képzelni, a tradicionális ruházkodási szokások megtartásával együtt.  

Májusban megjártuk Bursát, illetve nemrég Isztambult, mindkettő szép nagy város, (1,5 m fő, 13m fő), talán arról is lesz majd kisebb iromány, de most elsősorban ismét az élőlényekre fogok koncentrálni. 

Rovarpók update: további kb 200 felforgatott kő után találtam még egy példányt, de azt már nem hoztam el. Az elfogott állat végül hajlandó ragadozni, hangyákat fogyaszt rendszeresen. (Habár egy kb 0,5 mm-es csáprágó-fesztávolságú hangya egyszer majdnem leharapta egy lábát, de egyrészt a hangya csipesszel való feldarabolásával megmentettem az állatot, másrészt azóta kisebb hangyákat kap.) Éjjel az elülső lábait felemelve várja a prédát. Egy igazi gyilkos.

Vakkígyó update: az áprilisban megtalált állat egy műanyag dobozt kapott, félig tele talajjal, és szűk 2 hétig velünk lakott, a minket vendégül látó török hölgy "örömére" (A rovarpókot be se vallottam neki:)). Kapott hangyatojásokat, illetve naponta spricceltem a talaját, hogy ne egy talaj-konglomerátumban kelljen kínlódnia. Hősiesen kibírta a 2 órás túrát is vissza az élőhelyére.

Két alkalommal találtunk kis-ázsiai törpesiklót (Eirenis modestus):

Egyéb kígyót nem találtunk, illetve kezd bosszantó lenni, hogy itt ülünk a nyugati homokiboa élőhelyének közepén, és nem leltünk még állatot, pedig azért sok időt töltünk kövek emelgetésével. (Nem jó helyeken:))

Május elején elmentünk az oskolával Trója, illetve Assos történelmi városába: Trója kicsit kevésbé látványos, mint Assos, de azért elég sokan látogatják így is (a hálivúdi produkció utáni évben félmillió látogatót kellett kibírnia a helynek), Assosba menet viszont már szebb tájakon halad az ember, illetve a romok másfajta érdekességgel is szolgáltak:

Ez minden bizonnyal egy Hardun-agáma (Laudakia stellio), melyből vagy 10 bandázott az ősi romokon. Könnyen ki lehetett szúrni őket, illetve a későbbi menedékeiket is, de miután valahogy benyúltam értük a repedésbe, és a farkuknál fogva húztam volna őket ki, inkább hagyták volna letépni a farkukat, mint hogy kijöjjenek. Szóval nem kaptunk el egyet sem.    

A buszúton Assosba kiszúrtam pár igen ígéretesnek kinéző átmeneti tavacskát, mely akár lehetett egy bizonyos növénycsalád, a látonyafélék ("rejtőzködő, kérészéletű parányok") potenciális élőhelye. (Tavaly ezekért mentünk 3 hetes kutatóútra Szicília-Szardínia-Korzika szigeteire.) A második megnézett tóból előkerült az Elatine macropoda, később pedig az Elatine alsinastrum. Előbbinek örülünk!

Elatine macropoda tavacskája (1.kép), tömege (2.kép), és itt a sztár!

Elatine macropoda

Itt meg az Elatine alsinastrum (pocsolyalátonya) dágványos tavacskája, illetve az egy szem megtalált növény:

termés:

virág: 

Ez pedig egy látonyamentes tó, de igazán szépen mutat a mediterrán növényzetben, pláne a nyárban! Egy igazi oázis:)

Orchideákból történt egy generációcsere: sok korábban ismertetett kosbor, bangó már feladta, ami új az a szarvas bangó (Ophrys oestrifera):

Természetesen megnyúltak a legutóbbi poszt óta a gérbicsek (Limodorum abortivum):

Illetve megjelentek a nyelvorchideák (Serapias vomeracea) is:

Kinyíltak a gránátalmafák (Punica granatum), 

illetve virágzik a Cistusok tövében a parazita Cytinus ruber:

Elmentünk nemrég egy Bozcaada nevű közeli szigetre, ahol a hazai ezüstaszott nevű érdekes növény egy rokonára (Paronychia sp., viszont google-be ennyit nem érdemes beírni, mert önmagában valami gusztustalan körömágygyulladásról hoz ki képeket) akadtunk, de ez itt közdögnek minősül. A határozás nehézkes, ugyanis kb 20 faj van Törökországban, de remélem egyszer megoldjuk, illetve ha valaki ismeri, szóljon!

Az egyetemen az órák befejeződtek, pár vizsgát kell elvégeznünk, és aztán tervbe van véve egy déli menet. Jó lenne látni Pamukkalét, habár pár éve már nem lehet fürödni benne, illetve egy-két magasabb hegy tájképi értékére is érdemes lenne áldozni. 

A növényekhez még egy kicsit visszakanyarodva, van néhány érdekesség: a szilvát árulják a piacon, de éretlen (zöld) formában, és eszik is rendszeresen, ugyanígy voltak még régebben a félérett mandulával. Nemrég a helyi teszkóban pedig sziksófüvet láttuk csomagolva. Ez egy lédús, erősen sós növény, mely elviseli (igényli) az extrém sós élőhelyeket. És finom, habár utána sok vizet kell inni:)

   

Végül 2 hangulatkép, 

egy tengerparti tájkép a közeli szigetről, Bozcaada-ról

és egy természetesen beállított görögteknős-giccs, tikszemmel :D

Szép napot!