Random megfigyelések

- A beülős helyeken nem pincérnek fizetsz, hanem vagy előtte vagy utána, egy külön erre a célra létesített pultnál bánik el a bankkártyáddal /kápéddel egy alkalmazott. Szerintem kényelmes, a saját ritmusodban tudod lefolytatni az egész vigadozást, akkor állsz fel amikor akarsz, gördülékenyen működik az egész.

- Szeretnek a törökök tévézni. A beülős helyeken mindig lóg lapos nagyképernyős tévé, mindig be van kapcsolva, mindig zenetévé megy rajta, és ezeken a csatornákon mindig a török popzene aktuális műveit hallgathatjuk.

- Indokolatlanul sok a mobilbolt, a belvárosban utcánként 10-15, akár 3 db. egymás mellett, ugyanez jellemző a szemüvegboltokra. Tudományos következtetésem tehát: a törökök szemüvegben szeretnek telefonálni.

- A sör kifejezetten drága, 5 líra alatt nem kapni a kocsmákban (~620 HUF), de nem ritka a 7 lírás termék sem (~865 HUF). Boltban 4 líra körül van. Egy adag (űrtartalomra nem emlékszem) bor 10 líra körül van (~1235 HUF), a röviditalokról pedig inkább ne is beszéljünk. Nem csoda tehát, hogy a pálinka szóra a törökök varázsütésre kapták fel a fejüket egy nemrég rendezett házibulin, fogyasztás után pedig vad grimaszokkal jutalmaztak minket a csodás nedűért. (Nem igazán vannak hozzászokvaJ)

- Corba (csorba)= leves!  (A románok birtokolnak egy hasonló fantázianevű étket, de ez csak egyféle, a törökök pedig gyűjtőnévként használják ezt a kifejezést. Hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás, nem tudjuk, habár gyanús, hogy török jövevényszó, mint oly sok egyéb a mi nyelvünkben is).

- Egy hamburger 300 forintnak megfelelő líra a belváros közepén, egyes helyeken még olcsóbb, ugyanez vonatkozik a dürümre (vékony tésztába csomagolt vegyesvágott, ami zöldségeket, plusz döglött csirkét vagy döglött bárányt jelent, gyakorlatilag mint a tortilla-tekercs ) is. A döner kebapot pitába töltik, vagy nyársra tűzik (sis kebap), szintén csirke/bárány felhasználásával.  Egy Iskembe (pacalleves) attól függően, hogy darabokban helyezkedik-e el az állat gyomra a levesben, vagy egészben, 5 illetve 9 líra. Csirkéből készült leves 5 líra egy kifejezetten levesezőben, más helyen 3 líra.

- Az épületek 4-5-6 emeletesek, Mónika szerint, hogy a dzsámik minaretjei mindig magasabbra nyújtózkodjanak az égen. Számomra teljesen logikus okfejtés:) 

- Mustafa Kemal Atatürk, a Török Köztársaság Atyja képe családtagként díszeleg az iskolateremben, irodákban, éttermekben, mindenhol.

- Az urak, rendkívül szimpatikus módon, a hölgyekkel is kezet ráznak. Egymást kézrázással köszöntik, ha formális a találka, ha kicsit is örülnek, jön a két oldalról ölelés, vagy sokszor látni ritualizált puszit, amely a buksik kétoldali összekoccintását jelenti, cuppantás és arcérintés nélkül.

- A városban rekreációs céllal sok létesítmény épült a közelmúltban, a környezet viszont közép-európai szemmértékkel nézve szemetes, kóbor kutyás-macskás. A mindenféle létesített esztétikumok el vannak hanyagolva: a színes térkövek porrá törve, az új építésű játszótér teledobálva flakonokkal, a lámpaburák lógnak a lámpákról, a vizesebb foltokon úszó szemétszigetek, ugyanígy a betonba foglalt folyó nádasaiban, építési törmelék otthagyva a város közepén, váratlan helyeken változatos fémhulladékok, rohadó növényi massza, stb. A levegőben még terjeng a beruházások szaga, de a következő pályázatokat az említett problémák körül szorgalmasan sürgő-forgó, megkülönböztető mellényes, célszerszámmal felfegyverzett urak alkalmazására kellene írni. A belvárosra ez természetesen nem érvényes.

- Az utcákon közlekedve néha, ha a kerítés mögé pillant az ember, láthat szép nagy puskákkal flangáló katonákat. Kérdésünkre a törökök elmondták, ők védik a kormány embereit.

- Egy szorgalmas ifjú török elolvasta a blog eddigi bejegyzéseit, google fordító segítségével. Erre nem is számítottunk. Szia Ismet! (Ismét :D)   

Sok érdekesség!

Ez alatt a 2 hét alatt, mióta itt vagyunk, olyan sok mindent tapasztaltunk és olyan sok érdekesebbnél érdekesebb eszmecserét folytattunk török kedvenc barátnőnkkel, Sibellel, hogy komolyan félek attól, hogy ezen túl már több újat nem fogok tudni írni, és lehúzhatom a rolót. Na jó, annyira azért nem félek, mert pl. majd megyünk Trójába, a Gallipoli-félszigetre, és remélem, még sok más helyre, szóval meglássuk, hogy lesz. :)

Vendéglátó ipari egységek: Sok beülős hely van a városban, teázók, levesesek, kebap-osok, éttermek. Kevés van az otthon megszokott kocsmákból, viszont nagyon igényes minden hely, és minden nap több helyen is van élő zene, méghozzá nagyon jó zene! A sok egyetemista miatt nagy élet van a központban, szerintünk még nagyobb, mint otthon. Sok esetben főleg este van a legnagyobb forgalom az említett helyeken, például egy általunk meglátogatott levesező este nyolc előtt nem is árul agylevest, egy kedvelt csemegét, és a pacallevest is csak a délutáni órákban kezdik el szervírozni. A beülős helyeken szinte csak férfiakat látni (kivéve az egyetemistákat)! Kevés család mászkál kint. Újabb sztereotípia-cáfolás: a legtöbb nő nem is visel csadort, sőt, kendőt sem. Úgy öltözködnek a nők, mint itthon.

Pár kajás dolog: Próbáltunk tipikus magyar reggelit csinálni, ezért csináltunk bundás kenyeret meg lecsót, de

nem jött össze, mert a törököknél is vannak pont ezek a kaják! :D A tojáslevest nem ismerték, a káposztás tésztát sem, és a krumplis tésztát sem, így legközelebb ezek kerülnek terítékre.

Az oskolának saját menzája van. Itt is olyan jól főznek! A rizset meg a húst külön tányérba rakják. Egy ebéd 2,25 líra, 1 líra meg 123 Ft :D Mondtuk, hogy mennyi otthon egy ebéd, azt mondta Sibel, hogy húúú, náluk egy éttermi kajálás kerül annyiba... Szóval látjátok, milyen olcsó itt minden.  

Menzakaja, zacskós vízzel:

Egyetem: Az egyetem sokban inkább egy középiskolára emlékeztet, az épület jellege és a hallgatók miatt. Gyakorlatilag mintha nagyfiúknak kinézni akaró kisfiúk és nagylányoknak kinézni akaró kislányok járnának az egyetemre. Régi és új épületek együtt, egy nagyobb domb tetején, hatalmas területen, frankó kilátással. A lányok az oskolában mind nagyon kihúzzák a szemüket, meg műszempillát raknak, és kirúzsozzák a szájukat pirossal, vörössel (amit mi otthon nem csinálunk, senki nem csinálja). A hajuk viszont a legtöbbnek természetes, fekete, és kibontva hordják. Max. befestik szőkére, de nem vasalják ki, és nem vágják rövidre és lépcsőzetesre, mint otthon kb. minden lány. És itt nem engedik előre a fiúk a lányokat. Erre azt mondta Sibel, hogy a férfiak náluk is előre engedik a nőket, de itt az egyetemen ez azért nem így van, mert az egyetemen nem FÉRFIak vannak, hanem FIÚk, :D Akkorát röhögtem ezen! :D

Könyvtár:

 Kilátás a könyvtárból:

Közlekedés: Van mindenkinek egy kártyája, olyan, mint egy bankkártya. Rá lehet "tölteni" pénzt, és amikor felszállunk a buszra (ami tiszta, nem büdös, nincsenek csirkével-burgonyával flangáló törökök stb.), szóval, felszállunk a buszra, és van egy kütyü, olyan, mint egy jegykezelő, és elé rakjuk a kártyát, és levesz annyi pénzt, amennyi egy jegy ára. Ez azért is érdekes, mert a metró Istanbulban hasonló módon, jegy nélkül működött. Ott jegyautomaták vannak, mint pl. Pesten, és befizetjük a pénzt, és egy zsetont ad ki, amit aztán a "sorompókon", mikor megyünk a metróhoz, ill. a mozgólépcsőhöz, be kell dobni, és kinyitja a sorompót, és ennyi. Szóval nem jegyet kapunk, amit ki kell lyukasztani. Remek módszer, mert így nem pocsékolódik a sok papír. Egy jegy 1.50 líra, diákoknak 1.10, ehhez kell majd nekünk tartózkodási engedély, hogy kiválthassuk, nem elég a már megkapott diákigazolvány. Zavarosnak tűnik a közlekedés, mert az emberek előszeretettel sétálnak az úttesten, és nem csak a zebrán mennek át az úton, hanem ott, ahol akarnak (Sibel is :) ), és a járművek meg, ha olyan van, átmennek simán a piroson (a járókelők is J ). Mikor mondtuk Sibelnek, hogy nálunk az a szabály, hogy nem megyünk az úttesten, akkor annyira hitetlenkedett, és mondta, hogy dehát ez őrültség! :D Tök vicces, hogy ő mondja ezt! :D Pedig ha tudná, hogy amit ők csinálnak, sokkal őrültebb dolog :) Erről jut eszembe. A macskaköves útra a törökök mit mondanak? Macska (leírva kb. így: macka). Gyanús…J Az emberek nem sietnek úgy, mint mi. Viszont a buszok meg elég vadul, gyorsan mennek, és gyorsan veszik be a kanyarokat is!

Járulékos dolgok: A török hagyományos vécé olyan, hogy nincs vécé. :D Pottyantós, de kulturált, szóval olyan, mint egy földbe süllyesztett vécé tulajdonképpen, meg szépen le is lehet húzni. Sibel lakásában 2 fürdőszoba van. Az egyik rendes wc-vel meg zuhanyzóval, de a másik egy hagyományos török wc. :) Az utóbbit nem szokta használni, az csak úgy van. :D 

Itt nincs olyan, hogy úgy vállal gyereket egy pár, hogy nem házasok. Nincs ilyen egyáltalán, ezért sok mindenben tök máshogy gondolkozunk. Egy példán keresztül szemléltetve: egy beülős helyen voltunk, amikor Sibel kiment pisilni, és mi Viktorral váltottunk 1-2 szájrapuszit. Na, erre odajött a pultos, és magyarázott valamit törökül, csak annyit értettünk belőle, hogy "problem", meg mellé nagyon gesztikulált, mindezt mosolyogva. :) Azt szűrtem le belőle, hogy ilyet ne csináljunk többet, mármint a szájrapuszit, mert nem illik. Aztán mikor Sibelnek ezt elmondtuk, elmagyarázta, hogy működik ez náluk. Megengedett közösségben: kézfogás, ölelés, arcra puszi, és ennyi. Ha házasok lennénk, ami a gyűrűből látszik, akkor is csak ennyit csinálhatnánk közösségben. Ami még érdekesebb, hogy a párok, és a házastársak a család előtt még egymás kezét sem foghatják meg! Ez annyira más, mint otthon! Nyilván nem szoktunk nyalakodni emberek előtt, de egy-egy szájrapuszit szoktunk, de vigyázni kell, mert itt azt sem lehet! :) Otthon a párkapcsolat meg a házasság szinte csak a papírban különbözik egymástól, de itt nagyon más a helyzet. És még ott is, ahol nem hordanak csadort. Szóval mintha az lenne, hogy a külsőségekben liberálisabbak (már), de a hagyományok olyan erősen élnek bennük, hogy nagyon.   

Amúgy nem tudnak ezek a törökök angolul :)  Mégis, itt annyira közvetlenek az emberek! Egyszer ebédelni ültünk be egy kis étterembe, és nem tudtuk, mit kérjünk, ezért kaptunk mindenből egy keveset:) Miközben ettünk, odajött hozzánk a pultos, és beszélgetést kezdeményezett velünk. Főleg Sibellel beszélt, rólunk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, mint tanulunk, mi meg próbálgattuk a török tudásunkat (igen - evet, nem - hayir, köszönöm szépen - tessekür ederim), amibe ő is besegített, meg a nevünkön szólított minket. :) Aztán ez volt a kocsmában is! Mikor leültünk, nemsokára odajött hozzánk egy férfi, ő tudott angolul, és beszédbe elegyedett velünk (bár szintén főleg Sibellel). De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy jönnek oda hozzánk az emberek, szemtelenül odapofátlankodnak, és zavarnak, vagy nemtudom, hanem, mintha csak ismerősök lennének, odajönnek, kedvesen, de nem nyomulósan, és csevegnek, csevegünk velük. Akkor is odajönnek, ha nem tudnak angolul! :D Tény, hogy itt az emberek közvetlenebben, mint otthon. Istanbulban ez már nyomulós viselkedéssé módosult, de itt pont jó szerintem.

Itt, Canakkale-ban marha jó a közbiztonság! Sibel mondta. Pár éve (kevesebb, mint 5 tán), itt még nem zárták be az emberek a bejárati ajtókat. Nem volt lopás. Már bezárják, de pl. Sibel nem fél a folyosón lelakatolni a biciklijét. Istanbulban már lopnak az emberek, de itt nem. Valamint Istanbulban, meg egyéb részeken olyan is megtörténik, elég gyakran, hogy a férj megöli a feleségét, a nyílt utcán, mert így-úgy megszegte a házassági fogadalmat! Sibel még nem látott ilyet se itt, se máshol, szóval nem úgy kell elképzelni, hogy megyünk az utcán, és folyton azt látjuk, hogy lövöldöznek a férfiak a nőkre... Sibel nem vallásos, és van egy tendencia az ateizmus felé, de csak nagyon kicsi mértékű.

Törökéknél nincs névnap. De van egy 3 napos vallási ünnepük (Bajram), amikor, régebben a kertben, levágtak egy állatot, és a húst odaadták a szegényeknek (vagy megették ők maguk), mert Törökországban sok helyen annyira drága a hús, hogy csak ekkor tudnak enni húst egész évben, de manapság az van, hogy az apa elmegy a helyre, ahol árulják az állatokat, megveszi, ott levágják neki, és akkor vagy hazaviszi, vagy elajándékozza valami szeretetszolgálatnak. Aztán 1. nap meglátogatják a rokonokat, a 2. nap a barátokat, 3. nap a szomszédokat.

Érdekes szokás itt, hogy a cipőt a bejárati ajtó előtt veszik le, és úgy lépnek be a lakásba. Mindenhol így van Törökországban. Egy másik szokásuk, illetve babonájuk az, hogy ha kenyérmorzsa kerül a szőnyegre, akkor nem lépnek rá a szőnyegre, mert a kenyér szent dolog. De érdekes! J Azt is mondta Sibel, hogy itt a nők elég keményen dolgoznak. 7-8 éve még minden nő otthon volt, és nem dolgozott, de azóta már néhányan dolgoznak is a házimunka mellett, utóbbit olyan szinten művelik, hogy pl. ha Sibelt meglátogatja az anyukája, akkor egész nap mást se csinál, csak főz, egyik ételt a másik után, Sibel alig győzi enni :D

Az itteni bazár nagyon nagy! Nem csak zöldséges van itt, hanem táskák, cipők, ruhák, játékok. Az árusok egymást túlüvöltve üvöltenek az árut reklámozva, de nem is nyomulósak egyáltalán! Nem úgy, mint az istanbuli bazárban, amit inkább csak a turisták látogatnak ... Érdekes volt, hogy nézegetni akartam, milyen törölközők vannak, de ott volt 2 néni, és nem fértem oda a törölközőkhöz tőlük. Mondtam Sibelnek, hogy megvárom, míg végeznek. Azt mondta, ne várjam meg, akkor sose tudnék válogatni, nyugodtan tolakodjak csak oda :D Másik érdekesség, hogy itt mindent, mármint a magokat meg az olívabogyókat, meg lehet kóstolni, ingyen. Csak odamegyünk az áruhoz, elveszünk 1-2-t, és megesszük. :) Amúgy Törökországban annyi féle magot árulnak, hogy csuda!! De tényleg! És nem csak a bazárban, hanem vannak külön magos boltok is! Nagyon tetszenek! Sajnálom olyankor, hogy nem tudok törökül…

És a végére jöjjön pár művészfotóm, a szombati tengerparti sétáról :D

 

Első benyomások

Február 5-én délután isztambuli reptéren landoltunk, hogy aztán némi metrózás és buszozás (7 óra, kiváló volt, kis tévék is jártak az előttünk lévő ülések fejtámlájára, így volt lehetőségünk megnézni a Hófehér című magyar klasszikus rajzfilmet) után éjjel 2-re már meg is érkezzünk Canakkale külvárosába, a Kepez településsel határos TOKI 960 negyedbe.

Kilátás az ablakból:

Nagyon szuper a lakás, nagyon tetszik, és Sibel, a lakást bérlő ifjú török hölgy is nagyon aranyos, nagyon jól kifogtuk! Érdeklődő, nyitott mindenre, már sokat beszélgettünk a biológiáról, törökökről, török szokásokról :) Adtunk neki hozott rudit, ő meg vacsorával várt minket éjjel, reggel meg szintén tradicionális reggelit csinált. Sibel istanbuli, de az egyetem miatt jött ide, és nem akar már visszamenni Istanbulba, mert nem szereti. Nagyon aranyos, szereti a rockzenét, szereti a természetet, szóval jóban leszünk:) Nem játssza meg magát, és türelmes, felvilágosult, nyitott...egy szóval az összes magunkkal hozott sztereotípiát egy pillanat alatt lerendezte a karakterével. Sibel jobban tud angolul, mint mi, meg volt kint Londonban bébiszitterkedni 2 évig, tehát idősebb nálunk. Jelenleg az itteni egyetem angol szakos hallgatója. 

Pár benyomás a kajákról: először is, van egy tipikus és gyakran fogyasztott török fekete teájuk, azt ittunk elsőször a reptéren, mikor megérkeztünk, azóta is napi rendszerességgel fogyasztjuk, unlimited mennyiségben:)

Vannak fini sajtok, és rengeteg olajbogyót lehet fogyasztani. Az öszes boltban szinte csak édesebbnél édesebb édességeket lehet kapni. Tehát csomó csokit, sütiket, baklavát.  Itt tényleg rengeteg édességet esznek, de cserébe a fekete teát van, hogy magában isszák, ami meg úgy olyan keserű... :) A hozott pálinkát fogyasztjuk alkalmanként, Sibel láthatólag szenved, az ízére meg azt mondta, hogy hasonlít a cseh vendégeinek a borovicskájához. (Előttünk cseh kollégákat látott vendégül, az előző Erasmus-turnusban.) Ettünk eredeti kebapot is, sokféle választási lehetőségünk van, amit eddig ettünk, az kiváló!

Hangulat: Van vagy 15 fok, szépen süt a nap, sok növény virágzik, de azért az eső is esik. Napi ötször egy Ezan nevű imádságot kürtölnek szép hangszórókból a dzsámik. A törökök szabályosan megbámulják a nőket, ez megint feltűnt. A hímek szeretik zselézni hajukat, és elegánsan öltözködni. A nyelv nem olyan jellegzetes, mint az olasz, a francia, vagy a német, melyik miért, ugye. Ez egy olyan semleges nyelvnek hallatszódik. Érdekes, hogy az írásukban mintha tök sok ö meg ü lenne, de ez a beszédben nem így hallatszik. Az egyetem itt van relatíve közel a házhoz, gyalog 25 perc. Fogunk tanulni törökül, már megvan a könyvünk is. A tengerpart a háztól kb. 5 perc sétára van, ennek ellenére rejtélyes okokból kifolyólag még csak egyszer sikerült oda eljutni. Annyira jó volt, amikor megcsapta az orromat a tengeri levegő! :) Vannak sirályok, majd megnézzük, milyenek. Meg van soksok kagyló a homokban. Nem szemetes se a part, se a víz!

Aegyetem:

Jövőnk közös, önnön örömünkből költöztünk törökökhöz! Jöttünk, röpködtünk. Öt őr dörmögött körülöttünk, ötször öt őrült ördög ült közöttünk. Föld fűzöld, körmünk nő, gördülős bőröndből öltözködünk. Gőzölgő, röfögő körömpörköltöt örököltünk, török ösztönből röhög, őrjöngünk. Ökörködünk, nőttön nő örömünk, ürmön-gödrön szöszmötölünk, sör lötyög, önös öklünk örökkön ötvözzük!