Ez alatt a 2 hét alatt, mióta itt vagyunk, olyan sok mindent tapasztaltunk és olyan sok érdekesebbnél érdekesebb eszmecserét folytattunk török kedvenc barátnőnkkel, Sibellel, hogy komolyan félek attól, hogy ezen túl már több újat nem fogok tudni írni, és lehúzhatom a rolót. Na jó, annyira azért nem félek, mert pl. majd megyünk Trójába, a Gallipoli-félszigetre, és remélem, még sok más helyre, szóval meglássuk, hogy lesz. :)
Vendéglátó ipari egységek: Sok beülős hely van a városban, teázók, levesesek,
kebap-osok, éttermek. Kevés van az otthon megszokott kocsmákból, viszont nagyon
igényes minden hely, és minden nap több helyen is van élő zene, méghozzá nagyon
jó zene! A sok egyetemista miatt nagy élet van a központban, szerintünk még
nagyobb, mint otthon. Sok esetben főleg este van a legnagyobb forgalom az
említett helyeken, például egy általunk meglátogatott levesező este nyolc előtt
nem is árul agylevest, egy kedvelt csemegét, és a pacallevest is csak a
délutáni órákban kezdik el szervírozni. A beülős helyeken szinte csak férfiakat
látni (kivéve az egyetemistákat)! Kevés család mászkál kint. Újabb
sztereotípia-cáfolás: a legtöbb nő nem is visel csadort, sőt, kendőt sem. Úgy
öltözködnek a nők, mint itthon.
Pár kajás dolog: Próbáltunk tipikus magyar reggelit
csinálni, ezért csináltunk bundás kenyeret meg lecsót, de
nem jött össze, mert
a törököknél is vannak pont ezek a kaják! :D A tojáslevest nem ismerték, a káposztás
tésztát sem, és a krumplis tésztát sem, így legközelebb ezek kerülnek
terítékre.
Az oskolának saját menzája van. Itt is olyan jól
főznek! A rizset meg a húst külön tányérba rakják. Egy ebéd 2,25 líra, 1 líra
meg 123 Ft :D Mondtuk, hogy mennyi otthon egy ebéd, azt mondta Sibel, hogy
húúú, náluk egy éttermi kajálás kerül annyiba... Szóval látjátok, milyen olcsó
itt minden.
Menzakaja, zacskós vízzel:
Egyetem: Az egyetem sokban inkább egy középiskolára emlékeztet, az épület
jellege és a hallgatók miatt. Gyakorlatilag mintha nagyfiúknak kinézni akaró
kisfiúk és nagylányoknak kinézni akaró kislányok járnának az egyetemre. Régi és
új épületek együtt, egy nagyobb domb tetején, hatalmas területen, frankó
kilátással. A lányok az oskolában mind nagyon kihúzzák a szemüket, meg
műszempillát raknak, és kirúzsozzák a szájukat pirossal, vörössel (amit mi
otthon nem csinálunk, senki nem csinálja). A hajuk viszont a legtöbbnek
természetes, fekete, és kibontva hordják. Max. befestik szőkére, de nem
vasalják ki, és nem vágják rövidre és lépcsőzetesre, mint otthon kb. minden
lány. És itt nem engedik előre a fiúk a lányokat. Erre azt mondta Sibel, hogy a
férfiak náluk is előre engedik a nőket, de itt az egyetemen ez azért nem így
van, mert az egyetemen nem FÉRFIak vannak, hanem FIÚk, :D Akkorát röhögtem
ezen! :D
Könyvtár:
Közlekedés: Van mindenkinek egy kártyája, olyan, mint egy bankkártya. Rá
lehet "tölteni" pénzt, és amikor felszállunk a buszra (ami tiszta,
nem büdös, nincsenek csirkével-burgonyával flangáló törökök stb.), szóval,
felszállunk a buszra, és van egy kütyü, olyan, mint egy jegykezelő, és elé
rakjuk a kártyát, és levesz annyi pénzt, amennyi egy jegy ára. Ez azért is
érdekes, mert a metró Istanbulban hasonló módon, jegy nélkül működött. Ott
jegyautomaták vannak, mint pl. Pesten, és befizetjük a pénzt, és egy zsetont ad
ki, amit aztán a "sorompókon", mikor megyünk a metróhoz, ill. a
mozgólépcsőhöz, be kell dobni, és kinyitja a sorompót, és ennyi. Szóval nem
jegyet kapunk, amit ki kell lyukasztani. Remek módszer, mert így nem
pocsékolódik a sok papír. Egy jegy 1.50 líra, diákoknak 1.10, ehhez kell majd
nekünk tartózkodási engedély, hogy kiválthassuk, nem elég a már megkapott
diákigazolvány. Zavarosnak tűnik a közlekedés, mert az emberek előszeretettel
sétálnak az úttesten, és nem csak a zebrán mennek át az úton, hanem ott, ahol
akarnak (Sibel is :) ), és a járművek meg, ha olyan van, átmennek simán a
piroson (a járókelők is J ). Mikor mondtuk
Sibelnek, hogy nálunk az a szabály, hogy nem megyünk az úttesten, akkor annyira
hitetlenkedett, és mondta, hogy dehát ez őrültség! :D Tök vicces, hogy ő mondja
ezt! :D Pedig ha tudná, hogy amit ők csinálnak, sokkal őrültebb dolog :) Erről
jut eszembe. A macskaköves útra a törökök mit mondanak? Macska (leírva kb. így:
macka). Gyanús…J Az emberek nem
sietnek úgy, mint mi. Viszont a buszok meg elég vadul, gyorsan mennek, és
gyorsan veszik be a kanyarokat is!
Járulékos dolgok: A török hagyományos vécé olyan, hogy nincs vécé. :D
Pottyantós, de kulturált, szóval olyan, mint egy földbe süllyesztett vécé
tulajdonképpen, meg szépen le is lehet húzni. Sibel lakásában 2 fürdőszoba van.
Az egyik rendes wc-vel meg zuhanyzóval, de a másik egy hagyományos török wc. :)
Az utóbbit nem szokta használni, az csak úgy van. :D
Itt nincs olyan, hogy úgy vállal gyereket egy pár, hogy nem házasok. Nincs
ilyen egyáltalán, ezért sok mindenben tök máshogy gondolkozunk. Egy példán
keresztül szemléltetve: egy beülős helyen voltunk, amikor Sibel kiment pisilni,
és mi Viktorral váltottunk 1-2 szájrapuszit. Na, erre odajött a pultos, és
magyarázott valamit törökül, csak annyit értettünk belőle, hogy
"problem", meg mellé nagyon gesztikulált, mindezt mosolyogva. :) Azt
szűrtem le belőle, hogy ilyet ne csináljunk többet, mármint a szájrapuszit,
mert nem illik. Aztán mikor Sibelnek ezt elmondtuk, elmagyarázta, hogy működik
ez náluk. Megengedett közösségben: kézfogás, ölelés, arcra puszi, és ennyi. Ha
házasok lennénk, ami a gyűrűből látszik, akkor is csak ennyit csinálhatnánk
közösségben. Ami még érdekesebb, hogy a párok, és a házastársak a család előtt
még egymás kezét sem foghatják meg! Ez annyira más, mint otthon! Nyilván nem
szoktunk nyalakodni emberek előtt, de egy-egy szájrapuszit szoktunk, de
vigyázni kell, mert itt azt sem lehet! :) Otthon a párkapcsolat meg a házasság
szinte csak a papírban különbözik egymástól, de itt nagyon más a helyzet. És
még ott is, ahol nem hordanak csadort. Szóval mintha az lenne, hogy a
külsőségekben liberálisabbak (már), de a hagyományok olyan erősen élnek bennük,
hogy nagyon.
Amúgy nem tudnak ezek a törökök angolul :)
Mégis, itt annyira közvetlenek az emberek! Egyszer ebédelni ültünk be egy kis
étterembe, és nem tudtuk, mit kérjünk, ezért kaptunk mindenből egy keveset:)
Miközben ettünk, odajött hozzánk a pultos, és beszélgetést kezdeményezett
velünk. Főleg Sibellel beszélt, rólunk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, mint
tanulunk, mi meg próbálgattuk a török tudásunkat (igen - evet, nem - hayir,
köszönöm szépen - tessekür ederim), amibe ő is besegített, meg a nevünkön
szólított minket. :) Aztán ez volt a kocsmában is! Mikor leültünk, nemsokára
odajött hozzánk egy férfi, ő tudott angolul, és beszédbe elegyedett velünk (bár
szintén főleg Sibellel). De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy jönnek oda
hozzánk az emberek, szemtelenül odapofátlankodnak, és zavarnak, vagy nemtudom,
hanem, mintha csak ismerősök lennének, odajönnek, kedvesen, de nem nyomulósan,
és csevegnek, csevegünk velük. Akkor is odajönnek, ha nem tudnak angolul! :D
Tény, hogy itt az emberek közvetlenebben, mint otthon. Istanbulban ez már
nyomulós viselkedéssé módosult, de itt pont jó szerintem.
Itt, Canakkale-ban marha jó a közbiztonság! Sibel
mondta. Pár éve (kevesebb, mint 5 tán), itt még nem zárták be az emberek a
bejárati ajtókat. Nem volt lopás. Már bezárják, de pl. Sibel nem fél a folyosón
lelakatolni a biciklijét. Istanbulban már lopnak az emberek, de itt nem.
Valamint Istanbulban, meg egyéb részeken olyan is megtörténik, elég gyakran,
hogy a férj megöli a feleségét, a nyílt utcán, mert így-úgy megszegte a
házassági fogadalmat! Sibel még nem látott ilyet se itt, se máshol, szóval nem
úgy kell elképzelni, hogy megyünk az utcán, és folyton azt látjuk, hogy
lövöldöznek a férfiak a nőkre... Sibel nem vallásos, és van egy tendencia az
ateizmus felé, de csak nagyon kicsi mértékű.
Törökéknél nincs névnap. De van egy 3 napos vallási
ünnepük (Bajram), amikor, régebben a kertben, levágtak egy állatot, és a húst
odaadták a szegényeknek (vagy megették ők maguk), mert Törökországban sok
helyen annyira drága a hús, hogy csak ekkor tudnak enni húst egész évben, de
manapság az van, hogy az apa elmegy a helyre, ahol árulják az állatokat,
megveszi, ott levágják neki, és akkor vagy hazaviszi, vagy elajándékozza valami
szeretetszolgálatnak. Aztán 1. nap meglátogatják a rokonokat, a 2. nap a
barátokat, 3. nap a szomszédokat.
Érdekes
szokás itt, hogy a cipőt a bejárati ajtó előtt veszik le, és úgy lépnek be a
lakásba. Mindenhol így van Törökországban. Egy másik szokásuk, illetve babonájuk
az, hogy ha kenyérmorzsa kerül a szőnyegre, akkor nem lépnek rá a szőnyegre,
mert a kenyér szent dolog. De érdekes! J Azt is mondta Sibel, hogy itt a nők
elég keményen dolgoznak. 7-8 éve még minden nő otthon volt, és nem dolgozott,
de azóta már néhányan dolgoznak is a házimunka mellett, utóbbit olyan szinten
művelik, hogy pl. ha Sibelt meglátogatja az anyukája, akkor egész nap mást se
csinál, csak főz, egyik ételt a másik után, Sibel alig győzi enni :D
Az itteni
bazár nagyon nagy! Nem csak zöldséges van itt, hanem táskák, cipők, ruhák,
játékok. Az árusok egymást túlüvöltve üvöltenek az árut reklámozva, de nem is
nyomulósak egyáltalán! Nem úgy, mint az istanbuli bazárban, amit inkább csak a
turisták látogatnak ... Érdekes volt, hogy nézegetni akartam, milyen törölközők
vannak, de ott volt 2 néni, és nem fértem oda a törölközőkhöz tőlük. Mondtam
Sibelnek, hogy megvárom, míg végeznek. Azt mondta, ne várjam meg, akkor sose
tudnék válogatni, nyugodtan tolakodjak csak oda :D Másik érdekesség, hogy itt
mindent, mármint a magokat meg az olívabogyókat, meg lehet kóstolni, ingyen.
Csak odamegyünk az áruhoz, elveszünk 1-2-t, és megesszük. :) Amúgy
Törökországban annyi féle magot árulnak, hogy csuda!! De tényleg! És nem csak a
bazárban, hanem vannak külön magos boltok is! Nagyon tetszenek! Sajnálom
olyankor, hogy nem tudok törökül…
És a végére jöjjön pár művészfotóm, a szombati tengerparti sétáról :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése