Bursa

Viktorral együtt én is inkább egy hely természeti értékeit ismerem meg szívesebben, de Törökország esetében muszáj figyelmet szentelni a kulturális értékeknek is. Ezért amellett, hogy sokat voltunk terepen ittlétünk során, néhány városban is szétnéztünk pár napra. Először is, még Canakkaléban április 20-án elmentünk az Arkeoloji Müzesi-be. Többszöri nekifutással tudtunk bejutni, mivel többször már bezártak, mire odaértünk, (Canakkaléban van egy másik múzeum (háborús) is, a híres március 18-i eseményeket eleveníti fel.) de ez számunkra érdekesebb gyűjteménynek ígérkezett. Nem kell nagy, komoly múzeumra gondolni, de a kiállított értéktárgyak nagy eszmei értékkel bírnak. Főleg az ókori Trójából előkerült szobrokat, edényeket, ékszereket, egyéb használati tárgyakat lehet itt látni. Sajnos alig volt angol ismertető, így leginkább csak vizuális élvezetet kaptunk a múzeumlátogatáskor.

Másnap már indultunk is egy általam régóta meglátogatni tervezett híres városba, Bursába. Bursa az oszmán birodalom fővárosa volt Isztambul 1453-as elfoglalásáig. Az Uludag-hegy lábánál épült. Sajnos csak egy hétvégét tudtunk rászánni az útra, az éjszakát couchsurfinggel töltöttük egy török állatorvos hallgatónál. Ő sajnos a vizsgái miatt nem tudott körbevezetni a városban, ami végül nem is volt nagy baj, hiszen utazás előtt utánanéztem a neten a főbb nevezetességeknek, és a helyszínen már célirányosan tudtunk közlekedni. Vasárnap és hétfőn voltunk Bursában, és már nem tudom miért, de hétfőre terveztük a múzeumok látogatását. Igen ám, de nem tudtuk, hogy Törökországban hétfőnként a múzeumok zárva vannak. Ezért több tervezett műzeumba se tudtunk bemenni, így a Karagöz Múzeumba sem. 

Karagöz bábuk az Iszlám Művészetek Múzeumában

Karagöz Múzeum, kívülről

Buszmegálló a múzeumnál :)

Bursa híres a sok mecsetéről, közülük az egyik leghíresebb (és legnagyobb) a Nagy-Mecset (Ulu Camii)

és a Zöld-Mecset (Yezil Camii, ami valójában kék:)). 

Egy harmadik dzsámiba is benéztünk, épp útba esett, egy nagyon kis barátságos dzsámi volt, épp takarították az előudvarát a reggeli napfényben. :)

Nem hagyhattuk ki az egyik híres bazárt (Yildirim bazár) sem, néhány szultán mauzóleumát (többek között Oszmánnak, az oszmán birodalom megalapítójának síremlékét sem), a legősibb városrész (Tophane) utcáit, a városfalat.

 

A város híres ezen kívül a gesztenyés süteményeiről, az Iskender-kebapról, mely Bursa kebapként van itt emlegetve, illetve találtunk egy igazán jó ötletnek még nagyszerűbb megvalósítását. (Viktor intermezzoja): 

Recept:

-végy egy a globalizáció, illetve a nagyvárosok létrejötte utáni büdös, zajos, forgalmas helyszínt az említett folyamat(ok) egyik epicentrumában (Bursa, 1,5 millió fő)

-végy beteg és megfáradt embereket eme nagyszerű konstrukciók közepén, akik már elég időt töltöttek el ebben a jóléti, ám szeretetmentes közegben, és ezért kellő idő eltelte után ösztönösen elég érzékenyek teljes értékű dolgokra

-hallgasd meg az említett emberek „bezzeg a régi időkben” és „ez a mai világ” siralmait, és kezdj el gondolkodni, hogyan segíthetnél rajtuk

-végy 6-7-8 „kedves öreg falusi néni” ökotípusba és életkorba tartozó, XX nemi kromoszómákkal rendelkező, „jajjaranyoskám” és „sütök már egy kis krémes-csokis-piskótás puffasztott omlós pitét gazdagon” génekkel rendelkező embert

-bérelj nekik egy helyszínt a civilizáció sújtotta terület közepén, biztosítsd számukra a szükséges eszközöket, és hagyd, hogy öröklött genetikai programjukat kiteljesítsék

Végeredmény: isteni házi ételek, sütik természetes módon elkészítve, mosolygó-csacsogó nénikkel, akik profitorientáltság és környező reklámfelületek nélkül, tyúkanyó módjára adagolják kedvező áron számodra az étket. Zseniális!

A második nap reggelén tipikus török reggelit fogyasztottunk mindketten: Viktor menemen-t (lecsót), én meg cigara-böreket (cigi formára sodort tészta, benne túró meg petrezselyem), és persze a kihagyhatatlan saláta! Még februárban próbáltunk a fogadónknak tipikus magyar reggelit az asztal elé rakni; bundás kenyeret, rántottát, lecsót, de Sibel mindig leintett minket: ó, ilyen nekik, törököknek is van. :)

Mégsem hagyom ki a természetet ebből a posztból sem, márcsak azért sem, mert Bursa városának kellős közepén (illetve "alatta") ott ékeskedett a buja vegetáció, folyócska zubogott, madarak csicseregtek, denevérek röpködtek. 

Illetve pálmagerlék:

Hazafelé tartva a bursai szállásadónkkal, erre az articsóka-rengetegre lettünk figyelmesek. Nagyon érdekes a városban a házak között ilyen nagy tömegben látni.

 Végül ismét egy hangulatképpel búcsúzom. A képet Viktor követte el a buszállomáson: