Még szűk 3 hétig tartózkodunk Törökföldön, és májusban sem vittük eddig túlzásba a blogolást, szóval most hiánypótlok. Rögtön kezdeném is a törökföldi legnagyobb rejtéllyel, egy igazi fiziológiai misztériummal:
Azt ugyan nem gondoltam, hogy a kabátos-kendős/csadoros hölgyek nyáron ledobnak magukról mindent, de valamivel vékonyabb ruhaneműket el tudnék képzelni, a tradicionális ruházkodási szokások megtartásával együtt.
Májusban megjártuk Bursát, illetve nemrég Isztambult, mindkettő szép nagy város, (1,5 m fő, 13m fő), talán arról is lesz majd kisebb iromány, de most elsősorban ismét az élőlényekre fogok koncentrálni.
Rovarpók update: további kb 200 felforgatott kő után találtam még egy példányt, de azt már nem hoztam el. Az elfogott állat végül hajlandó ragadozni, hangyákat fogyaszt rendszeresen. (Habár egy kb 0,5 mm-es csáprágó-fesztávolságú hangya egyszer majdnem leharapta egy lábát, de egyrészt a hangya csipesszel való feldarabolásával megmentettem az állatot, másrészt azóta kisebb hangyákat kap.) Éjjel az elülső lábait felemelve várja a prédát. Egy igazi gyilkos.
Vakkígyó update: az áprilisban megtalált állat egy műanyag dobozt kapott, félig tele talajjal, és szűk 2 hétig velünk lakott, a minket vendégül látó török hölgy "örömére" (A rovarpókot be se vallottam neki:)). Kapott hangyatojásokat, illetve naponta spricceltem a talaját, hogy ne egy talaj-konglomerátumban kelljen kínlódnia. Hősiesen kibírta a 2 órás túrát is vissza az élőhelyére.
Két alkalommal találtunk kis-ázsiai törpesiklót (Eirenis modestus):
Egyéb kígyót nem találtunk, illetve kezd bosszantó lenni, hogy itt ülünk a nyugati homokiboa élőhelyének közepén, és nem leltünk még állatot, pedig azért sok időt töltünk kövek emelgetésével. (Nem jó helyeken:))
Május elején elmentünk az oskolával Trója, illetve Assos történelmi városába: Trója kicsit kevésbé látványos, mint Assos, de azért elég sokan látogatják így is (a hálivúdi produkció utáni évben félmillió látogatót kellett kibírnia a helynek), Assosba menet viszont már szebb tájakon halad az ember, illetve a romok másfajta érdekességgel is szolgáltak:
Ez minden bizonnyal egy Hardun-agáma (Laudakia stellio), melyből vagy 10 bandázott az ősi romokon. Könnyen ki lehetett szúrni őket, illetve a későbbi menedékeiket is, de miután valahogy benyúltam értük a repedésbe, és a farkuknál fogva húztam volna őket ki, inkább hagyták volna letépni a farkukat, mint hogy kijöjjenek. Szóval nem kaptunk el egyet sem.
A buszúton Assosba kiszúrtam pár igen ígéretesnek kinéző átmeneti tavacskát, mely akár lehetett egy bizonyos növénycsalád, a látonyafélék ("rejtőzködő, kérészéletű parányok") potenciális élőhelye. (Tavaly ezekért mentünk 3 hetes kutatóútra Szicília-Szardínia-Korzika szigeteire.) A második megnézett tóból előkerült az Elatine macropoda, később pedig az Elatine alsinastrum. Előbbinek örülünk!
Elatine macropoda tavacskája (1.kép), tömege (2.kép), és itt a sztár!
Elatine macropoda
Itt meg az Elatine alsinastrum (pocsolyalátonya) dágványos tavacskája, illetve az egy szem megtalált növény:
termés:
virág:
Ez pedig egy látonyamentes tó, de igazán szépen mutat a mediterrán növényzetben, pláne a nyárban! Egy igazi oázis:)
Orchideákból történt egy generációcsere: sok korábban ismertetett kosbor, bangó már feladta, ami új az a szarvas bangó (Ophrys oestrifera):
Természetesen megnyúltak a legutóbbi poszt óta a gérbicsek (Limodorum abortivum):
Illetve megjelentek a nyelvorchideák (Serapias vomeracea) is:
Kinyíltak a gránátalmafák (Punica granatum),
illetve virágzik a Cistusok tövében a parazita Cytinus ruber:
Elmentünk nemrég egy Bozcaada nevű közeli szigetre, ahol a hazai ezüstaszott nevű érdekes növény egy rokonára (Paronychia sp., viszont google-be ennyit nem érdemes beírni, mert önmagában valami gusztustalan körömágygyulladásról hoz ki képeket) akadtunk, de ez itt közdögnek minősül. A határozás nehézkes, ugyanis kb 20 faj van Törökországban, de remélem egyszer megoldjuk, illetve ha valaki ismeri, szóljon!
Az egyetemen az órák befejeződtek, pár vizsgát kell elvégeznünk, és aztán tervbe van véve egy déli menet. Jó lenne látni Pamukkalét, habár pár éve már nem lehet fürödni benne, illetve egy-két magasabb hegy tájképi értékére is érdemes lenne áldozni.
A növényekhez még egy kicsit visszakanyarodva, van néhány érdekesség: a szilvát árulják a piacon, de éretlen (zöld) formában, és eszik is rendszeresen, ugyanígy voltak még régebben a félérett mandulával. Nemrég a helyi teszkóban pedig sziksófüvet láttuk csomagolva. Ez egy lédús, erősen sós növény, mely elviseli (igényli) az extrém sós élőhelyeket. És finom, habár utána sok vizet kell inni:)
Végül 2 hangulatkép,
egy tengerparti tájkép a közeli szigetről, Bozcaada-ról
és egy természetesen beállított görögteknős-giccs, tikszemmel :D
Szép napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése